Tenger

Kicsit le vagyok maradva a sztorikkal de mint már említettem nem mindig van kedvem írni még ha időmengedi  is éppen.Úgy meg nem az igazi.

Szóval már vagy másfél hete történt,hogy eljutottam a Japán tengerhez ahogy mi hívjuk de,ha a koreaiaknak is kedvesen akarjuk említeni akkor East Sea. :) Mint minden eddigi út ez is okozott pár meglepő történetet.Busszal tettük meg az út nagy részét ami úgy 3 órás volt és szinte végig csak erdőt és hegyet láttam.Érdekesség,hogy minden busz a pályaudvar bejáratától indul vagyis nincsenek távoli megállók,ha idő van oda áll a bejárathoz utasok felszállnak és megy.A sofőr már a busz előtt állva ellenőrzi a jegyeket.Érkezés után az út utolsó szakaszát taxival tettük meg.2200 won-ról indult az óra majd miután az alsó számláló 0-ra ért (idő és sebesség függvényében) újabb 100 majd később 160 wonnal emelkedett a díj a kb. 10 perces út 8000 won-nal (kb. 2000ft) ért véget amibe benne volt az is,hogy a taxis nem a szokásos helyre vitt minket hanem távolabb illetve nem sikerült vele megértetnünk,hogy kövesse az előttünk haladó taxit amibe a barátaink ültek. :)

A tengerpart nem volt igazán kiépítve,kisebb boltok voltak ugyan de se nagy szállodák se a nyugaton szokásos felhajtás nem volt jellemző.Ami meglepett,hogy bűz még itt is volt az utcán hagyott szemetes zacskóknak köszönhetően. :( A part maga sóderes volt amivel nem volt baj.Végig volt rakva napernyővel amit bérelni lehetett (kb. 2500ft/nap) és járt mellé egy műanyag fólia is.A bóják nem voltak igazán messze mert elég hirtelen mélyült a víz így 20-25 méternél bentebb nem lehetett menni és ha valaki átlépte a határt máris lelkesen sípoltak a partról.Volt pár vízi szórakoztatás is mint pl. banánozás de ahogy néztem elég amatőr módon ugyanis csak egyenesen húzták így a kanyarodással való esetleges borulás élménye nem adatott meg a próbálkozóknak.Jól eltelt a nap és sikerült is jól leégni meg barnulni.Jellemzően a helyiek pólóba fürdöttek.A vissza út még okozott meglepit ugyanis a part azon részén ahol a taxinak ki kellett volna raknia,na ott megpillantottam egy halom vas hulladékot ami úgy nézett ki mint aki a vastelepre csöppent.Sajnos nem fotóztam le de már bánom kicsit.Igazán „megindító” látvány volt amivel újabb üde foltját nyugtáztam Koreának.A visszaút is érdekes volt ugyanis úgy 45 perc eltelte után egyszer csak megáll a sofőr elköszön és leszáll.Valahol olvastam erről korábban,hogy van ilyen de most bele gondolva az (Mauritánia és vonat).Mindegy 1 perc és jön a váltás és folytatjuk utunkat.A legszebb az volt,hogy az autópálya fizető kapujánál hajtott ki az 1. sofőr és a kapu után meg is állt.A 2. viszont (természetesen záróvonalon) visszafordult ugyanahoz a kapuhoz és hajtott vissza a pályára (szerencsére nem szembe).És ami az egészbe a legérthetetlenebb volt számomra,hogy a másik sofőr is busszal jött vagyis csak buszt cseréltek.Azt a részét már nem is említem,hogy egyszer csak látom amint mindenki elakadás jelzőzik (mint amikor nyugaton baleset van és mindenki aktívan lassít) csak itt nem történt semmi.Ami viszont tetszett,hogy az út felénél megálltunk egy parkolóban ahol mindenki elvégezhette folyó ügyeit.Már majdnem mindenki a buszon volt egy kivételével de a sofőr ezt pontosan tudta amikor körülnézett a fedélzeten.Pedig ő csak a fele út felénél vette át a buszt és mégis képbe volt.

Ja csak mellékesen jegyzem meg,hogy a beszakadt út 2-3 nap alatt elkészült. :)